©
Évforduló

2018. ápr. 14. - 19:14; Liv;
1 komment

Napra pontosan négy évvel ezelőtt nyitotta meg a kapuit ez a blog. Emlékeztek még? Akkor ugyanezzel a címmel tettem közzé itt egy novellát.

Most, négy évvel később, stílusosnak tartom ugyanazzal a címmel zárni a blogot, mint amivel annak idején elkezdtem.

Magyarázkodni és hosszasan búcsúzkodni már nem szeretnék, de köszönettel tartozom mindenkinek, aki végig itt volt a blogon, olvasott és kommentelt, hősiesen átvészelte ezeket a meghívóssá-tettem-újra-megnyitottam időszakokat, és most olvassa ezt a bejegyzést. Köszönöm!

Nektek, a legkitartóbbaknak, van egy ajánlatom is: egy másik blog, méghozzá nem is akármilyen. Napok óta azon gondolkodom, hogy szívesen megosztanám veletek a legutóbbi írásomat, de ezen a felületen nem szeretném nyilvánossá tenni. Csak azoknak szánom, akiket tényleg érdekel, mert mondjuk régebb óta olvasnak, szerették az itteni novellákat, vagy az SP-t, vagy csak úgy bírják a stílusomat, esetleg engem… Legyen bármi is az indok, azt szeretném kérni, hogy aki szívesen velem tartana, írjon ehhez a bejegyzéshez egy kommentet, amiben benne van az email címe.

Na, de hogy miről is lenne szó? A sztori egyrészt egy egyetemista lányról szól, akinek régóta dédelgetett álma, hogy egy profi kosárlabdacsapat szerződtesse. Igyekszik is megtenni mindent ennek érdekében, de van valami, ami folyamatosan hátráltatja őt, és amit le kell küzdenie, ha végül tényleg el akarja érni a célját. A másik szálon egy világhírű zenekar egyik tagja álnéven regisztrál egy chatoldalra és beszélgetni kezd egy lánnyal, akinek az a legnagyobb vágya, hogy bekerüljön a városa kosárcsapatába. Ők ketten hamar egy hullámhosszra kerülnek, de a barátság és az átbeszélgetett éjszakák csak addig tartanak, míg fény nem derül főszereplőnk valódi kilétére. A történetet 30 fejezetre terveztem, amiből eddig 24 van kész.

Ez alapján remélem, mindenki el tudja dönteni, érdekli-e őt a dolog. Ha összejön legalább öt ember, a napokban megcsinálom a blogot, és a megadott címekre körbeküldöm hozzá a meghívókat. Ha ötnél kevesebben írtok, nem lesz blog, de a kommentelőknek arra az esetre is kitaláltam valamit. Ha senki nem ír, akkor pedig úgy teszünk, mintha ez az ajánlat meg sem történt volna.

Nos, ennyit szerettem volna. Ismét köszönöm mindenkinek, aki az évek során figyelemmel követte a blogot. Remélem, „találkozunk” még.

xo, Liv




u.i.: Ha esetleg valaki nem tudná, kommenteléshez a fenti, zöld szövegdobozban kell a "0 komment" feliratra kattintani.

Címkék:


VISSZA